Anna Rita Montinaro:

Az olvasás célja

„Sok könyvet olvastam, de a legtöbbet elfelejtettem. De akkor mi értelme az olvasásnak?”

Ezt a kérdést tette fel egyszer egy tanítvány a Mesterének.

Az akkori Mester nem válaszolt. Néhány nap múlva azonban, ahogy ő és a fiatal diák egy folyó partján ültek, azt mondta, hogy szomjas, és megkérte a fiút, hogy hozzon neki vizet egy régi, földön lévő koszos szűrővel.

A tanítvány megmozdult, mert tudta, hogy ez egy logika nélküli kérés.

Mesterének azonban nem tudott ellentmondani, és elcsábítva belevágott ebbe az abszurd feladatba. Akárhányszor a folyóba mártotta a szitát, hogy felvegyen egy kis vizet a Mesterének, egy lépést sem tudott tenni felé, mert egy csepp sem maradt a szitában.

Több tucatszor próbálkozott és próbálkozott, de bármennyire is próbált gyorsabban futni a parttól a Mesteréhez, a víz tovább ment a szita összes lyukán, és útközben eltévedt.

Kimerülten leült a Mester mellé és azt mondta: „Nem bírom a vizet azzal a szitával. Bocsáss meg Mester, ez lehetetlen, és nem teljesítettem a feladatom”

– „Nem – felelte az öreg mosolyogva -, nem buktál el. Nézd a szitát, mintha új lenne. A lyukaiból kiszűrt víz megtisztította”

„Amikor könyveket olvasol – folytatta az öreg Mester – olyan vagy, mint a szita, és olyanok, mint a folyó vize”

„Nem számít, ha nem tudod az emlékezetedben tartani azt a sok vizet, amit azért készítenek, hogy átfolyjon rajtad, mert a könyvek mégis az ötleteikkel, érzelmeikkel, érzéseikkel, tudásukkal, az igazság, amit a lapok között találsz, megtisztítja az elmédet és a lelkedet, téged pedig jobbá tesznek és megújult emberré. Ez az olvasás célja.”

Kellemes olvasást mindenkinek… (Írta Anna Rita Montinaro, … Köszönöm!)